Szótár

Álalakok: az ásványok, ha a keletkezési körülményeiktől eltérő fizikokémiai viszonyok közé kerülnek, kémiai stabilitásuktól függően átalakulhatnak. Ha az átalakulás során a korábbi ásvány alakját megtartja az újonnan képződött ásvány, akkor álalakról, idegen szóval pszeudomorfózáról beszélünk. Oxidatív környezetben (felszínen vagy felszín közelében) az oxidációs folyamatok a szulfidokból szulfátok, arzenátok, oxidok, hidroxidok, karbonátok tömegét hozzák létre.

Briliáns: a gyémántok leggyakoribb csiszolási formája, de minden más drágakőből is lehet briliánst csiszolni.

Chokker: szorosan a nyakra illeszkedő nyaklánc.

Csakra: az ősi hindu iratok alapján hét fő csakra létezik, amiket az életerőt (prána) szállító vezeték, csatorna, a szusumna, vagy másképp nádi kapcsol össze. A csakrákon átáramló életerő szabályozza a test összes életfunkcióját. A tantra tudománya szerint a csakrák képezik a színteret, amelyen a felsőbbrendű tudat és az ösztönök összecsapása lejátszódik. Aki megérti és tudatosan képes felhasználni a csakrákban rejlő energiákat, az lépésről lépésre elérheti a megvilágosodás állapotát, a felsőbbrendű tudatosságot, a tökéletes boldogságot.

Csillaghatás (aszterizmus) : az ásvány domborúra csiszolt felszínén legtöbbször hatágú, csillag alakú fényeffektus észlelhető. Ezt kicsiny tűs ásványzárványok rendszere okozza. Legszebb példái a csillagzafír és csillagrubin.

Csillogás: a kristály belsejében, sokszor egymással párhuzamosan elhelyezkedő, pikkelyes, lemezes zárványok (főként hematit, lepidokrokit vagy csillámok) idézik elő. Ilyen például a mikrokristályos kvarcnál az aventurin, vagy a földpátoknál a napkő.

Drágakő: olyan természetes keletkezésű ásványok, melyek szépségük, ritkaságuk és megfelelő keménységük alapján megnyerték az emberiség tetszését és megkülönböztető értékítéletét. A drágakövek többsége szervetlen eredetű, de biogén ásványos anyagok is ismertek csoportjukban: például gyöngy, korall, borostyán.

Epitaxis: két különböző ásvány kristálya összenő valamilyen szabály szerint. Feltétele, hogy kristályrácsuk hasonló felépítésű és méretű legyen.

Hőkezelés: a drágakövek felmelegítése a szín mélyítésének vagy halványításának érdekében.

Ikerösszenövés: ugyanazon ásvány két vagy több kristálya meghatározott törvényszerűség szerint nő össze. A kristályok egymással szimmetrikus helyzetbe kerülnek.

Irányított (orientált) összenövés: a párhuzamos összenövés egy különleges formája. Ilyenkor az idősebb kristályra ugyanolyan orientációval ugyanannak az ásványnak egy fiatalabb, lapokban gazdagabb kristálya telepszik. Ilyen pl. a jogarkvarc.

Irizálás: oka a fény interferenciája. Olyan átlátszatlan ásványok felszínén figyelhető meg, melyet rendkívül vékony rétegként egy más fénytörésű anyag kérgez be. Nagyon elterjedt jelenség például a hematit felületén.

Izometrikus kristálytermet: a kristály a tér mindhárom irányában hasonló kiterjedésű. A köbös kristályok jellemző megjelenési formája. Például: pirit, gyémánt, gránát.

Jó hasadás: a hasadási lap könnyen létrehozható, felszíne sima és gyengén tükröz. Jó hasadása van az amfiboloknak.

Kaboson csiszolás: egybefüggő íves felületű csiszolás.

Kitűnő vagy tökéletes hasadás: a hasadási lap könnyen előállítható, az elválási sík sima, tükröző felület. Az átlátszó ásványok hasadási lapjain sokszor szivárványos elszíneződésű foltok figyelhetők meg. Ilyen ásvány a kalcit, a galenit, a kősó és a gipsz.

Kontakt (érintkezési) ikrek: az iker egyedei az összenövési lapon érintkeznek egymással. Létrejöttük úgy képzelhető el, mintha egy kristályt kettévágnánk, és az egyik felét 180 fokkal elforgatnánk. Ilyen pl. a gipsz fecskefark-ikre, vagy a kvarc japán-ikre.

Labradorizálás: intenzív kékes-sárgás-zöldes színjáték.

Macskaszemhatás: a finom tűs halmazok vagy finom csatornák egymással párhuzamos elrendeződése okozza. A kvarc finom tűs zárványokat tartalmazó változatai, a macskaszem és tigrisszem ennek legismertebb példái.

Magmás kőzetek: az izzó kőzetolvadék (magma) megszilárdulása, kikristályosodása során kialakuló kőzetek. Megjelenésük, szövetük, kémiai tulajdonságaik képződési helyükről árulkodnak. A magma, a ránehezedő nyomás hatására a legkisebb ellenállás útján hasadékokon keresztül igyekszik a kéreg magasabb részeibe nyomulni. Gyakran előfordul azonban, hogy nem jut a felszín közelébe, és a kéregben, sőt esetleg a magma-kamrában kikristályosodik. Az így keletkezett kőzeteket mélységi magmás kőzeteknek nevezzük. Amennyiben a magma a felszínre jut, lávának hívjuk. Lehűlésével keletkeznek a kiömlési kőzetek.
Nagyon gyakoriak például a magnetit utáni hematit vagy goethit álalakok. A vízfelvétellel történő átalakulások is elterjedtek, a sötétkék azurit ilyen módon alakul át zöld malachittá. Olyan átalakulások is lehetnek, amikor kémiailag ugyan nem történik változás, de szerkezetileg igen, tehát mégis új ásvány képződik. Erre jó példák az aragonit utáni kalcit álalakok.

Opalizálás: bizonyos opálváltozatokra, pl. a nemesopálra jellemző. A példány mozgatásával az ásványon szinte minden szín megjelenhet, általában eltérő erősségben. Ennek oka a nemesopál sajátos szerkezete.

Párhuzamos összenövés: egy ásványnak két vagy több kristálya ugyanolyan helyzetben nő össze. Ilyenkor az egyenértékű lapok és élek egymással párhuzamosak.

Penetrációs (átnövési) ikrek: az iker két egyede egymáson teljesen keresztül nő. Pl. a staurolit kereszt alakú ikre, a pirit vaskeresztiker formája tartozik ide.

Poliszintetikus (többszörös) ikrek: az ikerkristály nem kettő, hanem több egyedből áll. Ha az összenövési síkok egymással párhuzamosak, akkor poliszintetikus, lemezes ikrek képződnek. Ez jellemző pl. az albitra. Ha az ikerkomplexum egyedei ugyanannak a formának más-más lapja szerint alkotják az ikerösszenövést, úgy gyűrűs vagy csillag alakú ikrek keletkeznek. Pl. a krizoberill csillag alakú ikre tartozik ide.

Prizmás, oszlopos kristálytermet: a kristály dominánsan egy irányban növekszik melynek során a prizma lapjai fejlődnek ki erőteljesen. Például: kvarc, turmalin.

Szín- és fényjáték: amikor egy ásványpéldány színe és/vagy fénye változó, tehát mozgásával más-más színeket, esetleg fényjelenségeket mutat. A színek és a fények játékának sokféle oka lehet.

Táblás, lemezes kristálytermet: a kristály dominánsan két irányba növekszik. A véglap válik uralkodó kristályformává. Például: hematit, barit.

Tökéletlen vagy rossz hasadás: az elválási sík nehezen állítható elő, egyenetlen és nem tükröz. Ilyen pl. a cirkon és a kvarc.

Törés: ha mechanikai behatásra nem tudunk az ásványon létrehozni hasadásra utaló sík felületet, akkor törésről beszélünk. Ebben az esetben kristálytani irányoktól független, egyenetlen felületeket figyelhetünk meg. Ilyen a leggyakoribb ásvány a kvarc. Egyes ásványoknál jellemző törési felületek figyelhetők meg. A kagylós törési felület jellemző pl. az opálra.

Tűs kristálytermet: extrém módon megnyúlt prizmás termet. Például: malachit, nátrolit.

Üledékes kőzetek: képződése a litoszféra felszínén, vagy nagyon kis mélységben játszódik le. Kialakulásuk az alábbi négy egymást követő, egymással szorosan összefüggő folyamat során történik: 1, Mállás; 2, Szállítás; 3, Lerakódás (kicsapódás); 4, Diagenezis (kőzetté válás) – eredménye az üledékes kőzet. Megjelenése a képződésük eltérő jellege alapján kétféle lehet: Különböző ásvány- illetve kőzettörmelékekből állnak, amelyeket cementanyag köt össze vagy az oldatból kicsapódó-kiváló ásványokból álló kőzetek. Eltérő környezeti feltételek között eltérő típusú üledékes kőzetek képződnek. Olyan területeken, ahol az aprózódás és a törmelékszállítás jellemző, törmelékes üledékes kőzetek képződnek. Ahol vegyi vagy biogén hatásra történő kikristályosodás jellemző (trópusi tengerek, utóvulkáni működés), karbonátok, kovakőzetek a jellemzőek. Míg robbanásos vulkáni tevékenység során vulkáni törmelékes kőzetek, ún. piroklasztitok keletkeznek.

Zárvány: amit az ásvány növekedése során magába zár. Ezek lehetnek gáz-, folyadék- vagy szilárd halmazállapotúak. Gyakran segít a kövek azonosításánál, hiszen vannak egy-egy kőre kimondottan jellemző zárvány fajták.

Zsuzsu: csecsebecse.