Lapis lazuli

Már az i.e. 7. évezredben bányászták. Egy mélykék metamorf kőzet, melyet féldrágakőként használnak és az ókor óta nagyra értékelték intenzív színe miatt.

Az intenzív kék szín a trikén gyökös anion jelenlétének köszönhető a kristályban.

Lapis gyöngyöket találtak újkőkori temetkezésekben a kaukázusi Mehrgarhban egészen Mauritániáig. Tutanhamon (Kr. e. 1341–1323) temetési maszkjában is használták.

A középkor végére a lapis lazulit elkezdték exportálni Európába, ahol porrá őrölték, és ultramarint készítettek belőle, amely a legfinomabb és legdrágább kék pigment. Az ultramarint a reneszánsz és barokk legjelentősebb művészei, köztük Masaccio, Perugino, Tizian és Vermeer használták, és gyakran fenntartották festményeik központi alakjainak, különösen Szűz Máriának a ruházatára.

Az északkelet-afganisztáni bányák továbbra is a lapis lazuli fő forrásai. Jelentős mennyiséget állítanak elő az oroszországi Bajkál-tótól nyugatra lévő bányákból és Chilében az Andok hegységéből is, amely forrásból az inkák műtárgyakat és ékszereket faragtak. Kisebb mennyiségben bányásznak Pakisztánban, Olaszországban, Mongóliában, az Egyesült Államokban és Kanadában.

A lapis lazuli legfontosabb ásványi összetevője a lazurit (25-40%). A legtöbb lapis lazuli kalcitot (fehér), szodalitot (kék) és piritet (fémesárga) is tartalmaz.

Rendszerint a kristályos márványban fordul elő kontaktmetamorfizmus eredményeként.

Gyógyhatásai: (nem helyettesítheti, csak kiegészítheti az esetleges orvosi kezeléseket)
szem, álmatlanság, görcsök, torok, hormonok

Lelki hatásai: lelki nyugalom, béke, stresszoldás

Szerkezete: szabályos

Szín: kék

Keménység: 5 – 6

Törés: egyenetlen,

Csakra: torok

Csillagjegy: kos, nyilas, bak, oroszlán, halak, szűz