Malachit

Talán a legrégebben használt rézásvány, melyet a Sinai-félszigeten és Egyiptom keleti sivatagaiban már Kr.e. 3000 táján bányászták. A malachit zöld réz karbonát hidroxid. Szemfestéknek, falfestéknek, mázak és üvegek színezésére használták. Kristályai ritkák melyek zömök prizmásak lehetnek. Rendszerint fürtös halmazokban, gyakran sugaras, szálas szerkezetű és eltérő zöld sávos bekérgezéses tömegekben található, különlegesek szálas halmazai és koncentrikusan rétegzett sztalaktitjai is vannak.

Megnevezése a papsajt (növény) görög nevéből ered. A malachit rézérctelepek oxidációs övében, rendszerint kisebb mennyiségű azurittal együtt fordul elő. A malachit fénylő, zöld színe a rézérctelepek felszínén rendszerint jól látható, így az ásványkutatók számára az első utalás a fém jelenlétére. A réz csekély fontosságú érce, jelentőségét díszítő – anyagként és ékkőként való felhasználása adja.

A 19 században Európát az Urál hegység hatalmas telepei látták el nagy mennyiségű malachittal. Olaszországban szemmel verés elleni védekezésből viselték. A legszebb, 10 cm es hosszúságot is elérő kristályai Kolweziből, a Kongói Demokratikus Köztársaságból valók. Ez az ország termeli a világon a legtöbb malachit díszítőkövet.

Gyógyhatásai: (nem helyettesítheti, csak kiegészítheti az esetleges orvosi kezeléseket)
asztmára, fekélyre, gombásodásra, leukémia, emésztésre, szédülésre, idegekre, méregtelenítésre, vesékre, szívre, vérkeringésre

Lelki hatásai:
álmatlanságra, önállóságra

Szerkezete: monoklin
Szín: zöld
Keménység: 3,5 – 4
Törés: egyenetlen
Csillagjegy: vízöntő, mérleg, bika, bak
Csakra: szív csakra
Elem: föld