Borostyán

Kihalt tűlevelű fák megkövesedett gyantája. Általában lignittel együtt fordul elő, ami maga is fáknak és más növényi anyagoknak fosszilis maradványa. Tévesen sorolják az ásványok közé, szerves drágakő. A kőszénelegyrészek közé tartozik.

Szabálytalan, amorf tömegeket, darabokat alkot. Gyakran tartalmaz zárványokat, sokszor épen maradt fosszilis rovarokat (szúnyogot, legyet, hangyát, százlábút) kisebb állatokat (gyík) növényi maradványokat, melyek az értékét növelik.

Sok monda és rege kapcsolódik hozzá, az Odüsszeia is sokszor említi. Az ókorban a borostyánnak magas ára volt, mert hittek viseletének gyógyító erejében. A legnagyobb lelőhelye a Balti-tenger partja mentén találhatók, és ezek, megszakításokkal Gdansktól Dánia partvidékén át egészen Svédországig húzódnak. Komoly viharok után a Balti-tenger partján a borostyánt a sekély vízből összeszedik vagy bányásszák.

Gyógyhatásai: (nem helyettesítheti, csak kiegészítheti az esetleges orvosi kezeléseket)
asztmára, gyulladásokra, csigolyákra, anyagcsere, -máj, vese, -prosztata, -torok problémákra. Erőteljes gyógyító hatást tulajdonítanak neki, elixírként természetes antibiotikum.

Lelki hatásai:
memória javítására, szorongás csökkentésére

Szerkezete: amorf
Szín: sárga, barna, vörös
Keménység: 2 – 2,5
Törés: kagylós
Csillagjegy: napfonat csakra
Csakra: vízöntő, ikrek, oroszlán, szűz, skorpió, bak, nyilas
Elem: levegő