Mi a drágakő?
Szépség, tartósság és ritkaság
A drágakő
“Drágakőnek nevezünk minden ásványt, mely keménysége, fényessége vagy színtelensége, valamint legtöbbnyire ritkább volta és átlátszósága következtében kiváló és ezért ékességnek dolgozzák fel” , mondta egy német szerző.
“Szépség, tartósság és ritkaság, ez a három dolog jellemzi a drágakő névvel megkülönböztetett ásványokat ” e szavakkal meg egy angol kezdi a drágakövekről írott könyvecskéjét.
Meghatározzuk vajjon mi is, hogy mi is a drágakő?
S ha egy körmönfont mondatban talán az angol definitiójánál részletesebb, de a német sokszavúságánál velősebb módon iparkodnánk a kérdésre megfelelni, hogy mi az a drágakő: ugyan fején találnánk-e a szöget? Én azt vélem, nem ; mert bár elismerem, hogy a helyes definitiókban sok tudás csírája gyökerezik, de azért azt, a mi nem annyira a pozitiv kétszer-kettőn, mint inkább belső világunkban és műveltségünkben gyökerezik, definiálni igen meddő dolog. A leggondosabb leírás sem állaná meg a tüzes-próbát minden esetben.
Ezek az úgymondott drágakövek egyszerűen azért tetszenek nekünk, mert mindenekelőtt szépek, és ha valaki meg akarja tudni, hogy mi az a drágakő, legjobban cselekszik, ha definitiók tanulmányozása helyett mentől több, és mentől szebb drágakövet néz meg, vagy ha teheti, egyuttal vásárol is. Így a legrövidebb és egyuttal a legalaposabban megtudja majd, hogy mi az a drágakő.
Vannak dolgok, melyek iránt a kellő áhitatot már igen korán öntik az emberekbe. Ilyenek közé tartoznak a drágakövek is. A gyémántra, rubinra vagy smaragdra példáúl sóvárgással gondol az is, aki még nem is látott ilyen követ. Olyat hallott vagy olvasott ezekről, hogy akaratlanul is előre hódol kiváló sajátosságaiknak, holott később azután a közvetetlen tapasztalás nem egyszer eloszlatja az áhitatot.
Ezt nem véve számba, a drágaköveket kiválóan két tekintetben lehet manapság megérteni. Az egyik a szépség foka , mely bizonyos határig mindenkinek érthető, de azontúl csak a műveltebbek élvezik azt. A másik pénzbeli értékök, melyet úgy a kevésbbé művelt, mint legműveltebb is azonnal megért. A dolog velejét valójában ez a kettő illeti, a többi, a drágakövek megszabásához függesztett dolog, inkább csak mellékes.
Schmidt Sándor, 1890