Ásványok fénytani tulajdonságai
Fénytani, optikai tulajdonságok
Ásványok fénytani tulajdonságai
Fénytani (optikai) tulajdonságok közé azok a jelenségek tartoznak, amelyek az ásványokban fény hatására következnek be. Ezeket a jellegzetességeket ásványtani mikroszkópok alatt lehet elemezni, mely abban különbözik a közönséges mikroszkóptól, hogy van benne két eszköz, mely polarizálja a fényt. Ez a sajátosság teszi lehetővé, hogy meghatározzák az ásványok fénnyel szemben tanúsított viselkedését. Az ásványok optikai tulajdonságainak meghatározásának legpontosabb módjait a röntgendiffraktométer (röntgensugaras elhajlásmérő) használata biztosítja. A szín az egyik legfeltűnőbb ásványtulajdonság, bár az ásványok meghatározásánál nem mindig használható. Sok ásványnak állandó a színe, és színes ionjaik vannak, például a malachit. Ezeket saját színű vagy idiokrómás ásványoknak nevezik. Másoknak nincsenek saját ionjaik, színük mégis változatos lehet. Ezek az idegen színű vagy allokrómás ásványok. Színük több tényezőtől függ, többek között az ásványokban lévő színezőanyagoktól, zárványoktól (szilárd szemcsék).
Meghatározáshoz használják még az ásványok finom porának színét, porszínét (karcszínét). Például a fekete hematit porszíne vörösesbarna.
Bizonyos ásványok fényt bocsátanak ki abban az esetben, ha különleges sugárzás, így ultraibolya vagy röntgensugárzás hatásának teszik ki. Ha az ásvány fénykibocsátása a sugárzás ideje alatt tart, úgy a fluoreszcencia a jelenség neve. Amennyiben a sugárzás tart az energiaforrás megszűnte után is, ezt foszforeszcenciának nevezzük. Sok ásvány katódsugarakra, látható fényre, hőre vagy elektromos áramra hasonlóan reagál.
A fénytörés a kristályban terjedő fény sebességétől függ. A fény terjedése a kristályokban különböző lehet, az izotróp anyagokban minden irányban egyenletesen terjed, az anizotróp anyagok kettőstörők. Az ásványok fénye a felületükről visszaverődő, visszatükröződő fény. Ez az ásvány törési indexétől, a belső fény beesési szögétől és más tényezőktől, így a kristály felszínén megfigyelhető jellegzetességektől (például simaságától és egyenetlenségétől) függ. Fényük alapján az ásványokat három csoportra tagolják: fémfényűek, félig fémes fényűek vagy nemfémes fényűek.