Ónix

Az achát fekete és fehér, váltakozóan sávos féldrágakő – változata a szalagos ónix. A természetben aránylag ritka, mesterségesen színezhetik a halvány, réteges színezésű ónixot. Nevét a” köröm” vagy” karom” jelentésű görög onux szóból kapta, mely színezetére utal. A rómaiak az alabástrommal és a kalcedonnal együtt díszkő- különlegességként használták, melyet ma ónix márványnak neveznek.

Az ónix nevet egészen pontosan egy achátféleségre alkalmazzák. Más változatai a fehér és a vörös szalagos karneolónix, a fehér és barna sávos szárdónix. A többi kalcedonféleséghez hasonlóan, a kőzetek repedésein, hasadékain átszivárgó kovatartalmú oldatokból, alacsony hőmérsékleten képződik. Természetes ónix Indiából és Dél-Amerikából kerül elő.

Kámeák és intagliók készítésére közkedvelt, mivel szalagjaiból ellentétes színű rétegeket lehet kialakítani.

Gyógyhatásai: (nem helyettesítheti, csak kiegészítheti az esetleges orvosi kezeléseket)
frontokra, fekélyre, hallásra, idegekre, szemekre, vesékre, csontokra

Lelki hatásai:
félelemre, érzékenységre, szomorúságra

Szerkezete: trigonális
Szín: fekete és fehér sávos
Keménység: 7
Törés: kagylós
Csillagjegy: nyilas, vízöntő, bak
Csakra: gyökér csakra
Elem: föld